Hosszú idő kihagyása után újra jelentkezik a metál legendák legfrissebb bejegyzése. (éljen, éljen, éljen)
Bár a Nova Rock már rég elmúlt, azért akadnak pillanatok, amikor egyszer-egyszer eszünkbe jut, hogy milyen jót is tomboltunk a sok gitár, eső, latyak és napsütés okozta leégések közepette.
A mostani bejegyzés is részben kapcsolódik a fesztiválhoz, ugyanis a Sonic Syndicate nevű bandát Viktor ajánlotta nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki.
A banda stílusa számomra maga a tökély. Egyszerűen minden benne van, amit szeretek, és minden pontosan úgy, ahogyan szeretem. Legutóbb talán az Eluveitie-vel éreztem ugyanezt. Ők is egy olyan banda voltak, akikről azelőtt nem hallottam, és szerintem amúgy sem ismertek annyira, viszont az első hang elhangzása után biztosan tudtam, hogy nagyon fogom imádni a zenéjüket.
A bandát jellemző stílusjegyekről csak pár szóban:
Elképesztően dallamos, és masszív riffek, kb. mint az in flames-nél.
Brutális hörgés, és mellé egy nagyon jó hangfekvésű tiszta énekhang.
Hangulatában tökéletesen felépített számok.
Zongora, és egyéb metálhoz képest egzotikus hangszerek használata. (annyira azért nem, mint az Eluveitie-nél, de azért itt is jelentős)
Albumon belül vannak könnyen megszerethető, dallamos, és sokadszori hallgatásra megérthető számok egyaránt, így sosem válik unalmassá. (az elmúlt pár hónap ezt bizonyította, amikoris csak és kizárólag a "Love and other disasters" albumot hallgattam)
Nem is szaporítom tovább a szót, íme a legdallamosabb szám a fent említett albumról, ez a Jack of diamonds
Bár a Nova Rock már rég elmúlt, azért akadnak pillanatok, amikor egyszer-egyszer eszünkbe jut, hogy milyen jót is tomboltunk a sok gitár, eső, latyak és napsütés okozta leégések közepette.
A mostani bejegyzés is részben kapcsolódik a fesztiválhoz, ugyanis a Sonic Syndicate nevű bandát Viktor ajánlotta nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki.
A banda stílusa számomra maga a tökély. Egyszerűen minden benne van, amit szeretek, és minden pontosan úgy, ahogyan szeretem. Legutóbb talán az Eluveitie-vel éreztem ugyanezt. Ők is egy olyan banda voltak, akikről azelőtt nem hallottam, és szerintem amúgy sem ismertek annyira, viszont az első hang elhangzása után biztosan tudtam, hogy nagyon fogom imádni a zenéjüket.
A bandát jellemző stílusjegyekről csak pár szóban:
Elképesztően dallamos, és masszív riffek, kb. mint az in flames-nél.
Brutális hörgés, és mellé egy nagyon jó hangfekvésű tiszta énekhang.
Hangulatában tökéletesen felépített számok.
Zongora, és egyéb metálhoz képest egzotikus hangszerek használata. (annyira azért nem, mint az Eluveitie-nél, de azért itt is jelentős)
Albumon belül vannak könnyen megszerethető, dallamos, és sokadszori hallgatásra megérthető számok egyaránt, így sosem válik unalmassá. (az elmúlt pár hónap ezt bizonyította, amikoris csak és kizárólag a "Love and other disasters" albumot hallgattam)
Nem is szaporítom tovább a szót, íme a legdallamosabb szám a fent említett albumról, ez a Jack of diamonds
Kiegészítésnek azért hozzátenném, hogy a klip a szememben sajnos rombolta a banda imidzsét, mert eléggé divatmajmoknak néztek ki, a klipet is divathajhásznak éreztem, a szöveg után olvasva meg az ég világon semmi gondolatot, érzés átadására való törekvést nem fedeztem fel.
Mindez persze nem elsődleges szempont, a zenéjüket ettől még ugyanannyira szeretem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése