Nem lesz újdonság a svéd In flames, amiről már egész sokat tudunk, és jónéhány számát ismerünk is, de az előbbi divathajhász macsódömpinggel szeretnék ellentétbe állítani egy számot tőlük, aminek a klipjével együtt minden része hiteles, és különleges.
Az in flames sem mai csirke, 1990-ben alakultak, és a pályafutásuk során elég sok stílusváltáson keresztül mentek. Az első lemezek nekem nem szívem csücskei, a hangzásuk túl nyers, és az énekes hangja sem tetszett. Aztán következett a középső szakasz, ahol a legtöbb nagy kedvencemet készítették el, köztük a my sweet shadow-t is. A mai arculatuk a legutóbbi két albumuk óta megintcsak más, igazából nem rossz, de ezek alapján nem lennének olyan előkelő helyen a személyes toplistámon.
A my sweet shadow több szempontból is egy nagyon különleges szám. Az egyik, hogy csak sokadszori meghallgatásra tűnt fel, hogy milyen sokszínű témákból építkezik. A legtöbb mai zene 3 témára épül: egy versszak, egy refrén, és egy ún. bridge, ami a metál zenéknél a gitárszólót szokta tartalmazni, az egyéb vivás hipercsúcsslágereknél meg valamilyen feat. szupersztár vendég rappelését.
Ezekkel szemben a my sweet shadow az első refrénig 5 különböző témát sorakoztat fel, amiből egy kétszer is visszatér egyszer énekkel, egyszer anélkül.
Említettem már, hogy az In flames milyen elképesztően jó és főleg eredeti riffekkel és gitártémákkal dolgozik, hát ennél a számnál ez különösen igaz. A riff fogalmát legjobban úgy tudnám elmagyarázni, hogy a Scorpions-féle hurricane eleje, amit mindig szoktunk játszani a guitar hero-ban. :) Vagy pl. az AC/DC-féle highway to hell első pár másodperce. Amit meghallasz, és azonnal tudod, melyik számról van szó, mert arra a dallamra épül az egész zene. Az egyszerűbb zenéknél ezt általában power chord-okkal játsszák a gitáron, de ez persze nem törvényszerű. (power chordnak hívjuk azt, amikor 3 húrt lefogunk a gitáron, és ezt a fogást csúsztatgatjuk mindenfelé. A hangok változnak, de a közöttük levő hangközök nem)
Sosem voltam nagy klipnézegetős típus, de valamiért az In flames klipeket mindet ismerem, és sokat is néztem őket. Talán az lehet az oka, hogy mindegyik nagyon ötletesre és hangulathűre sikerült. A my sweet shadow klipje se bonyolult, mégis hiteles, ezért minden másodpercét elhiszem és élvezem.
Ez a klip anno nekem is HD minőségben volt meg, amikor ronggyá néztem, így természetessé vált, hogy milyen részletesek a lángcsóvák. :)
Az in flames sem mai csirke, 1990-ben alakultak, és a pályafutásuk során elég sok stílusváltáson keresztül mentek. Az első lemezek nekem nem szívem csücskei, a hangzásuk túl nyers, és az énekes hangja sem tetszett. Aztán következett a középső szakasz, ahol a legtöbb nagy kedvencemet készítették el, köztük a my sweet shadow-t is. A mai arculatuk a legutóbbi két albumuk óta megintcsak más, igazából nem rossz, de ezek alapján nem lennének olyan előkelő helyen a személyes toplistámon.
A my sweet shadow több szempontból is egy nagyon különleges szám. Az egyik, hogy csak sokadszori meghallgatásra tűnt fel, hogy milyen sokszínű témákból építkezik. A legtöbb mai zene 3 témára épül: egy versszak, egy refrén, és egy ún. bridge, ami a metál zenéknél a gitárszólót szokta tartalmazni, az egyéb vivás hipercsúcsslágereknél meg valamilyen feat. szupersztár vendég rappelését.
Ezekkel szemben a my sweet shadow az első refrénig 5 különböző témát sorakoztat fel, amiből egy kétszer is visszatér egyszer énekkel, egyszer anélkül.
Említettem már, hogy az In flames milyen elképesztően jó és főleg eredeti riffekkel és gitártémákkal dolgozik, hát ennél a számnál ez különösen igaz. A riff fogalmát legjobban úgy tudnám elmagyarázni, hogy a Scorpions-féle hurricane eleje, amit mindig szoktunk játszani a guitar hero-ban. :) Vagy pl. az AC/DC-féle highway to hell első pár másodperce. Amit meghallasz, és azonnal tudod, melyik számról van szó, mert arra a dallamra épül az egész zene. Az egyszerűbb zenéknél ezt általában power chord-okkal játsszák a gitáron, de ez persze nem törvényszerű. (power chordnak hívjuk azt, amikor 3 húrt lefogunk a gitáron, és ezt a fogást csúsztatgatjuk mindenfelé. A hangok változnak, de a közöttük levő hangközök nem)
Sosem voltam nagy klipnézegetős típus, de valamiért az In flames klipeket mindet ismerem, és sokat is néztem őket. Talán az lehet az oka, hogy mindegyik nagyon ötletesre és hangulathűre sikerült. A my sweet shadow klipje se bonyolult, mégis hiteles, ezért minden másodpercét elhiszem és élvezem.
Ez a klip anno nekem is HD minőségben volt meg, amikor ronggyá néztem, így természetessé vált, hogy milyen részletesek a lángcsóvák. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése